Szent Márton ünnepe
Vasárnap tartják a kakszentmártoni templom búcsúját.
Martinus Turonensis a Római Birodalom területén, Pannonia provinciában, a jelenlegi Szombathely területén született, a Kr. utáni 316-os, vagy 317-es évben. Jómódú, de pogány szülők gyermekeként jött a világra. Apja katonatisztként szolgált, jutalomból Itáliában kapott birtokot, a család így telepedett le Itáliában. Gyermekként Ticinumban (mai Pávia-ban) nevelkedett, majd 12 évesen úgy döntött, hogy felveszi a keresztény vallást. Szülei ezt nem nézték jó szemmel, 15 évesen ezért apja akaratára belépett a hadseregbe. Fiatal kora miatt négy évig egy gyakorló csapatnál szolgált, 19 évesen lett valódi katona. A feljegyzések megemlítik segítőkészségét, jóindulatát.
Egy este nélkülöző koldussal találkozott, akit rablók fosztottak ki és vertek meg. Köpenyét kardjával kettévágta, egyik felét a koldus vállára borította. Álmában Jézus jelent meg a koldusnak adott köpenydarabban. Krisztus így szólt a fiatal katonához: „Márton, a hittanuló öltöztetett engem ebbe a köpenybe." 339-ben, 22 évesen megkeresztelkedett. 341-ben barbárok támadtak Galliára. Az uralkodó személyesen biztatta katonáit, megajándékozta őket. Márton nem akarta elfogadni az ajándékot: eddig a császárt szolgálta, mostantól Istent akarja szolgálni. Az uralkodó gyávasággal vádolta meg, válaszul Márton másnap fegyverek nélkül akart a csatába indulni. Az ütközetre végül nem került sor, a frank uralkodó békét kért a császártól. Ez nagyon meglepte az embereket, csodának vélték. Ezután 341-ben kilépett a seregből, és Poitiers-be ment. Visszatérve szülei földjére, édesanyját megkeresztelte, de apja megmaradt pogánynak.
A IV. században megerősödött az eretnek ariánus mozgalom, Mártont elűzték Savariából. Ismét Itáliába távozott, Milánóba ment, azonban az ariánusok innen is elűzték. 360-ban megszűnt a veszély, és visszatért Galliába. Itt a falvak lakóinak térítésével foglalkozott. 361-ben Ligugében megalapította az első európai szerzetes kolostort. 371-ben Mártont Tours püspökévé választották meg, ő azonban tiltakozott megválasztása ellen. A legenda szerint egy libaólban próbált elrejtőzni, de a ludak elárulták gágogásukkal. Fontos hittérítő munkát végzett, a pogány falvak nagy részét megtérítette. Életét csodák, gyógyulások kísérték. Munkáját haláláig kitartóan végezte, 397. november 8-án hunyt el. Három nap múlva, november 11-én Tours-ban temették el, sírja felett kápolnát emeltek.
Márton tisztelete halála után gyorsan terjedt, már életében legendák keringtek jóságáról. A tours-i zsinat 461-ben ünnepet rendelt el Márton tiszteletére. Sírja felett 476-ban bazilikát építettek, amelyet máig is sokan látogatnak. A bazilikát többször pusztítás érte, az újat 1886-tól 1902-ig építették. Szent Márton egykori szülőháza - a legenda szerint -, a szombathelyi Szent Márton templom északi mellékkápolnája, a Szent Márton Kápolna helyén állt. A kápolna bejárata fölött olvasható a felirat: HIC NATUS EST S(anctus) MARTINUS, azaz Itt született Szent Márton. Emléknapja november 11-én van.
A Szatmári Római Katolikus Egyházmegyében Kakszentmárton templomát szentelték 1995-ben, Szent Márton tiszteletére. A templom búcsújára vasárnap, tizenkét órától kerül sor Ft. Kühn Pál tiszteletbeli kanonok szentbeszédével. Ugyanazon a napon, este hat órától a gyerekek lámpás felvonulása indul a kakszentmártoni templomtól. A gyerekek az általuk készített kis lámpásokkal tartják Márton napi vonulásukat.
